Wernigerode

2010. november 11., csütörtök

Quedlinburg, az új kedvenc


Gondoltuk, hogy szép lesz, de azt nem, hogy ellenvetést nem tűrve szorítja le az élről Wernigerodét. Pedig ez történt. A furcsa nevű város a világörökség része. Nincs is ezen mit csodálkozni... A csodaszép látvány legmeghatározóbb eleme a várhegy, amit mi sötétben sétáltunk körbe. Elállt a lélegzetünk... A sikátor szerű utcácskákon sétálva a legkeményebb lélek is megenyhül, a város romantikájának nem lehet, nem is szabad ellenállni.
A klasszikus favázas házak (Fachwerkhaus) kavalkádja hamisítatlan német hangulatot áraszt, egyes szakaszokon tényleg szinte összeértek a falak a szűk utcák két oldaláról. 
Aki ezen a varászlatos helyen jár, annak jó szívvel ajánlom a kedvező árú, de minden igényt kielégítő, családias panzió-éttermet, a Himmel und Hölle nevű szálláshelyet. Az épület a történelmi belváros szívében fekszik, falai itt-ott ki- vagy befelé dőlnek, de mindez csak még különösebbé teszi az ott tartózkodást. 




Wittenberg (Lutherstadt): ékszerdoboz keleten

2010. november 10., szerda

A túl zsúfolt Bréma

Brémáig már több, mint másfél órát utaztunk. Persze kötelező úti cél, de nekünk sok volt a jóból. Inkább az emberből. A kisebb, barátságosabb helyeket preferáló, a tömeget kerülő kirándulóként Bréma nem tett ránk mély benyomást. Németország tizedik legnagyobb városának főterén mindent csak részleteiben tudtunk lefotózni, itt-ott egy-egy torony lemaradt. A muzsikus állatok szobra körül nagy volt a tolongás, fényesre simogatták már a csacsi lábát. Ő áll az állattorony alján. A mi lelkünket ez 
a kiruccanás annyira nem simogatta, Bréma nem muzsikált jól.

Bréma honlapja

Brémáról magyarul

2010. november 8., hétfő

Wernigerode: felülmúlhatatlan?

A város a Harz hegység peremén fekszik, szűk egyórányi út tőlünk. Tomi korábban már járt ezen a gyönyörű helyen, nem véletlenül ajánlotta. Jól tette! A rengeteg Fachwerkhaus romantikus hangulatot kölcsönöz 
a városnak. Egyik csodaszép utca a másikba torkollik, végeláthatatlan 
a gyönyörűség. Szinte már giccses a macskakővel kiegészülve. A tökéletes élményből nem maradhat ki a kastély sem. Hát, itt az is van. Vonzza 
a tekintetet az impozáns épület, ahogy a város fölé magasodik. Megéri felbaktatni és közelebbről szemügyre venni. Így tettünk mi is, nem bántuk meg.



2010. november 5., péntek

Goslar: téli álom


Az alig egy óra alatt elérhető kisvárost kollégák javasolták. A sok szépséget ígérő Harz hegység északi oldalán fekvő Goslart nagy hidegben, igazi télben látogattuk meg. Hamar a szívünkhöz nőtt, hiszen a világörökség részeként nyilvántartott óvárosban számos úgynevezett Fachwerkhaus-ban gyönyörködhettünk. A szűk, hangulatos utcákon sétálva kis hidakon kereszteztük a Gose folyót. Goslar volt talán az első hely, amit megnéztünk. Igazán jó kedvcsinálónak bizonyult, futószalagon érkezett a többi úti cél...